Csongor és Tünde

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
két részben
A Karaván Színház rendhagyó beavató színházi előadása.

A beavató színház sajátossága, hogy a tanulási folyamatot ötvözi a színházzal. Mind a magyar és világirodalmi beágyazottságú mű, mind a színház mint eszközrendszer sajátos jeleket használ. A Csongor és Tünde sokrétűségében, bonyolultságában is precízen tervezett. Vörösmarty összetett struktúrát épít ki, ennek megfelelő jel- és jelentésrendszert használ, melynek részei maguk a szereplők, a darab szimmetrikus térideje és gondolati síkjai is. Vörösmarty a mesés, mitologikus cselekményt a filozofikus világképnek rendelte alá. A cselekmény több szinten játszódik, tele van kódolt jelentésekkel, melyek felfejtéséhez segítséget adunk előadásunkkal.

Ehhez jön az a jel- és eszközrendszer, amelyet a színház használ. A mű színpadi feldolgozása alkalmat ad a színház kulisszáinak megismeréséhez. Beavatjuk nézőinket abba is, hogyan szolgálja az előadás módszere és eszközrendszere a mű mondanivalójának kifejtését. Megpróbál segítséget adni a színházi előadások, hatások megértéséhez. Célunk, hogy a gyerekek, a jövő generációjának tagjai színházszerető és színházértő nézőkké váljanak.

A Csongor és Tünde az élet értelmét kutató filozofikus drámai költemény, mesei környezetben. Régies nyelvezete a ma fiatalsága számára nehéz. Azoknak, akik megnézik rendhagyó színházi előadásunkat, megmutatjuk, hogy mitől élvezetes, szép és örök érvényű Vörösmarty színműve.

Látvány, videotechnika: Barna Ágnes, Homoki Péter, Kehi Richárd